Inszemináció

Az inszemináció (ondófelhelyezés, méhen belüli mesterséges megtermékenyítés) során speciálisan feldolgozott ondómintát helyezünk fel a méh üregébe a tüszőrepedés idején. A kezelést általában ovuláció-indukció előzi meg. A spermaminta feldolgozása során a spermiumok elválasztásra kerülnek az ondófolyadék más anyagaitól és speciális tápfolyadékba kerülnek, miközben a jól mozgó, aktív, megtermékenyítésre alkalmas spermiumokból egyfajta "koncentrátum" készül.

Ez a dúsított minta kerül a méh üregébe, ahonnan a természetes folyamatoknak megfelelően a spermiumok továbbvándorolnak a petesejt felé. A spermiumok által megteendő "út" lerövidülésén túl a módszer másik nagy előnye, hogy a spermiumok kikerülik a méhnyakban lévő méhnyaknyákot, amely képes lelassítani, szélsőséges esetben megállítani a spermiumokat. Az inszemináció módszerét elsősorban ismeretlen eredetű meddőségben, enyhe-közepes fokú andrológiai problémáknál alkalmazzuk, illetve ha az egyszerűbb módszerek nem vezettek eredményre.
A sikerráta 12-15 %-os. Ezzel a kezeléssel optimalizáljuk a természetes teherbeesést. A egyszerű beavatkozás nem annyira invazív mint a "lombikbébi" módszer, de előnye hogy a fejlődési rendellenességek száma csak minimálisan növekszik. A hatályos egészségügyi szakmai protokoll 3-6 eljárást ír elő, általában a 3.-4. eljárás sikeres. A sikerrátát növelni lehet sárgatest hormonok adagolásával, úgynevezett LH teszt igénybevételével stb.

A terhesség diagnózisa legkorábban a terhesség 9-10.napja körül laboratóriumi vizsgálattal (vérvizsgálat) határozható meg. Ezzel szemben vizelet teszttel a menses körüli időszakban lehet biztosat tudni, míg ultrahanggal a 21-23.napon lehet látni a petezsákot.